Miközben mi lerágjuk a körmünket az izgalomtól, hogy lesz-e csata, vagy sem, a készítők egy kicsit sunyi, de később sokszorosan kifizetődő játékot játszanak velünk. Egyben rögtön érthetővé válik az is, hogy miért is nem tartották magukat a regény eredeti kerettörténetéhez.
Az epizódot ugyanis 1968-ban nyitjuk, gyerekek nézik a tévében a Bosszúállók című klasszikus sorozatot. Aztán megpillantunk egy nagyjából harminc körüli fiatalembert, aki bambán bámulja a képernyőt, egészen biztosak lehetünk benne, hogy a gondolatai közben valahol máshol járnak. Nem kell sokat várnunk rá, hogy kiderüljön, kihez van szerencsénk: ő bizony Roger (Richard Rankin), Wakefield tiszteletes fia. Ugyanis a nemrég elhunyt tiszteletes búcsúztatóján járunk. A könyvhöz képest történt változtatás pedig annyiban lényeges, hogy míg az olvasók már eleve a regény elején megismerkedhetnek Rogerrel, hiszen az 1968-as történések foglalják keretbe a 18. századi eseményeket, addig az audiovizuális megjelenítésben sokkal hatásosabb, hogy csak az évad végén jelenjen meg hús-vér valójában egy az elkövetkezőkre nézve is fontos szereplő.
Rogernek rögtön feltűnik a vendégek között egy hosszú vörös hajú, ismeretlen lány, aki egész megjelenésével mintha Emma Peel (a Bosszúállók hősnője) valós megtestesülése lenne. Ha már egyszer felhívták rá a figyelmünket, sejthetjük jól, hogy ki lehet, de a készítők még váratnak bennünket sejtelmeink igazolásával.
Közben megpillantjuk Claire-t is, korabeli divat szerinti hajviselettel, néhány ősz hajtinccsel. Innen már nincs visszaút, most már ki kell derülnie, hogy a vörös hajú lány természetesen Brianna (Sophie Skelton), Claire és Jamie lánya, aki jelenleg történésznek tanul. Ez az életrajzi adat pedig nagyon tetszik Rogernek – mondjuk, így ránézésre nehéz lenne bármi olyasmit találni, ami nem tetszene neki a lányban - , mert ő meg épp e szép tudományt tanítja Oxfordban.
Aztán csak úgy záporoznak ránk az információk. Többek között, hogy Frank már nem él, Claire pedig, elvégezve az orvosit, s most sebészként praktizál. Bostonból jöttek rokonlátogatásra (nyilván Frank oldalán), ide pedig egyenest Londonból érkeztek, ahogy meghallották a szomorú hírt a tiszteletesről. Már mennének is vissza, de Roger sikeresen marasztalja őket. A vendégszoba odaf… igen, tudjuk, odafent van, köszöni Claire, ismeri jól a járást.
Később Claire és Roger whiskyzés közben a tiszteletes szellemi hagyatékáról beszélgetnek, s arról hogy az elhunyt mennyire rajongott Cullodenért. Claire nagyokat hallgat. A fiatalember közben megemlíti, hogy az ő ősei is ott harcoltak ám abban a híres neves csatában, merthogy ő eredetileg egy Mackenzie. Claire sok MacKenzie-t ismert egykoron, Roger szerint nem olyan meglepő, hiszen gyakori név errefelé. Aztán azt kérdezni az asszonytól, hogy mégis hogyan lehet feldolgozni annak a személynek az elvesztését, aki az ember számára a legfontosabb valaki volt az életben. Claire azt mondja, hogy sosem volt jó a búcsúzásban (jajj, rosszat sejtek!), de szeretteink is azt szeretnék, hogy túllépjünk az elvesztésük okozta fájdalmon, és éljük életünket.
A szobájukban aztán Claire a már alvó Brianna mellé bújik az ágyba és azt suttogja, mennyire is hasonlít a lányra őrá. Ha akdna valaki, akinek esetleg lövése se volna, hogy kire is, rögtön váltunk 1746 április 16. reggel 7-23.ra, amikor James Alexander Malcolm MacKenzie Fraser gondterhelten siet Csinos Csárli társaságában az előző részben is sokat látott épület felé. Még mindig próbálja lebeszélni a herceget a csatáról, ám Károly azt mondja, Jamie az ő Hitetlen Tamása, és mark me, a nap végére hívővé teszi. Claire-nek közben van még egy utolsó (utáni?) ötlete, mivel lehetne megelőzni a katasztrófát.
 |
| Roger (Richard Rankin) és Bree (Sophie Skelton) Fort William erődjében az Outlander sorozat 2 évad 13. epizódjában |
Egyelőre azonban nem tudjuk meg, mi is az az ötlet, mert ismét 1968-ba kapcsolunk. Roger és Brianna Fort Williambe látogatnak. A férfi leszerepel a lány előtt, mennyire hiányos az amerikai történelmi tudása (Ethan Allennek tulajdonítja Nathan Hale híres mondását, hogy csak azt sajnálja, hogy egy élete van, amit a hazának áldozhat. Ez a híres idézetet Claire is elmondja, igaz szarkasztikusan az első évadban, mikor Geilisszel ülnek a gödörben a boszorkányper előtt. Érdemes lenne visszanézni, hogy nem ez volt-e az a pillanat, mikor Geillis végérvényesen megbizonyosodott, hogy Claire későbbről érkezett.). Brianna pedig totál hülyét csinál magából hogy megpróbál skót akcentussal beszélni. Aztán szó esik Frankről, hogy mindig elegáns és kedves ember volt, anyuka meg olyan, mint aki egy másik világban élné az életét. Mindezt pont annál az emelvénynél beszélik meg, ahol annak idején Black Jack Randall a szart is kikorbácsolta Jamie-ból, Fraser apuka pedig belehalt a látványba. Brianna megborsózik.
Közben Calire is autózik egyet, méghozzá az elhagyatott, romos Lallybrochba. (Ez a hely, Midhope Castle jelen állapota, a 18. századi jelenetekhez CGI-jal igazították ki a látványt.) A lépcsőn ülve a kapubejáró alá haluzza a fiatal Jamie-t, miközben részleteket hallhatunk a korábbi lallybrochi jelenetek párbeszédeiből.
A múltban 7.36-kor tudjuk meg, hogy mi az a nagy ötlet: meg kell mérgezni Csárlit, és akkor az egész felkelősdi vele hal. A sárga jázmin, amiből Claire Columnak is adott, pont jó lenne erre. Senkisenem tudná meg sohasenem. Jamie előbb ledöbben nagybátyja tettén, majd némi riadalommal vegyes – mégiscsak egy királyi sarj esetleges likvidálásáról van szó - intenzív töprengéssel a tekintetében végül elkezd komolyan gondolkozni a lehetőségen.
Mivel valamiért fontosnak tartják a készítők, hogy ilyen intenzív ide-oda ugrálással meséljék a két idősík történéseit (és különösképpen, hogy az 1746-os eseményeket percre pontosan kövessük nyomon), maradjunk tehát mi is ebben a rendszerben. Szóval most 1968-ban járunk és Brianna egy tó parján ücsörögve és teázva (kávézva?) arról kérdezi Rogert, hogy nem emlékszik-e egy a szüleivel kapcsolatos incidensre. Merthogy a rosszcsont kislány bele szokott nézni apja titkos szekreterébe, és a tiszteletes egyik levelében volt utalás valamilyen incidensre, de nem volt nevesítve. Viszont épp ezért tűnik úgy, hogy valami komoly lehetett. Rogernek eszébe jut, hogy a tiszteletes naplót szokott vezetni. Ha Bree-t nem zavarja a rendetlenség, akkor meg is nézhetnék. Rendetlenség? Ó, látná csak Roger az ő szobáját! Illetve, izé, na, szóval, nem úgy… Ez a jelenet azért aranyos, mert épp ezzel, hogy észreveszik mindketten a kimondott mondat másodlagos értelmét, jelzi, hogy itt valami kialakulóban van közöttük.
Claire eközben levéltárba megy, Lallybroch sorsa irán érdeklődik. Teljességgel hihető, hogy briteknél egyáltalán nem tűnik lehetetlen küldetésnek 18. századi iratokat seperc alatt előkeríteni (nálunk, Ká-Európában nyilván több akadályba is ütközne). Szóval Claire megnyugodhat. Lallybroch generációkon keresztül a Murray család birtokában maradt. Azóta, hogy egy szép cifra okirat szerint a korábbi tulajdonos átruházta. A levéltáros segíti kisilabizálni a tanúk neveit is, Claire ráhagyja, bár pontosan tudja, hogy Murtagh és ő voltak a tanúk. Megkapja a talált iratok fénymásolatait, és mielőtt távozna, még rákérdez, családfakutatást is végeznek-e itt helyben, mert akkor lenne egy név, aminek jó lenne utána járni: Roger MacKenzie.
Este Bree és Claire beszélgetnek arról, hogy Roger jó pasi, intelligens, kedves, jó fizikumú, Bree hárítaná a feltételezéseket, hogy a kirándulás randi volt, de amúgy is hamarosan megváltozik a beszélgetés hangneme, mikor felmerül, hogy a fiatalok Fort Williamban jártak. Bree most tartja alkalmasnak megkérdezni, hogy anyja szerette e apját (mármint Franket), mert néha baromira nem úgy tűnt.
Kicsit hosszú idő telt el az előző múltbeli meghatározó pillanat óta, ezek szerint fél órán át beszélgettek a merényletről, mert 8.17-kor kapcsolunk vissza újra. És sajnos akad egy kis probléma, pontosabban nem is olyan kicsi, hanem épp akkora, mint Jamie, hasonlóan jó fizikumú, mint általában a MacKenzie-k (ezért emelte ki Claire Bree-nek?), és nagyon dühös. Azaz érthetőbben: Dougal véletlenül meghallotta, mit tervelnek Jamie-ék és összes keserűségét, frusztrációját, kialvatlanságát és minden egyebet Claire-ékre borít. A vége dulakodás lesz, majd Jamie sajnálatos módon megöli saját nagybátyját.
A 20. században Bree és Roger a helyi főiskolára tartanak valami elintéznivaló miatt, amikor Bree egy politikai rendezvénybe botlik, és nicsak, ki ez a lelkes kis nő, aki tolja a Stuart-párti skót nacionalista dumát? Geillis. Hát persze, 1968! Ő maga súgta meg Claire-nek a dátumot a boszorkányper végén. Szóval ő ilyen Csárli-fangirl volt már a jelenben is. Milyen jó, hogy nem találkozott rajongottjával. (Vagyis izé, legalább is gondolom, nem találkozott, de még elég sok minden meglepő törtéhet ebben az epizódban, amely egyébként valamivel hosszabb is, mint általában.) Aktivistánkat egyébként most Gilian Edgarsnak hívják, és rögtön szóba elegyedik Briannával, majd Rogerrel is. Brianna rákérdez, de hát a 45-ös felkelés vegeredményben nem annyiról szólt csak, hogy egyik királyt a másik helyére? Gillian a fanatikusok szokásos magabiztosságával magyarázza, hogy nem, mert Csárli katolikus volt és igazi skót, ellenben azokkal a halvérű protestáns németekkel.
Claire is Csárlival találkozik, mivel ellátogat a cullodeni emlékhelyre (gyakorlatilag a csata helyszínére –valóban látogatható, bár mostanában meggyűlt a helyiek baja a fanatikus Jamie Fraser rajongókkal, akik elfelejtik, hogy ez itt tényleg egy valódi csatamező és azok a sírkövek valódi emberi maradványoknak állítanak emléket.) Csárli viaszbábja van kiállítva az egyik terem közepére – amúgy nem tudom, ez valódi-e, mert az arc amúgy nagyon hasonlít Andrew Gowerre. Claire szóbaelegyedik valakivel, hogy nem volt ő olyan magas, mint amiként emlékeznek rá az emberek (De igen, valójában magas volt. 6 láb körüli, (kb 180 cm), de nem is ez a lényeg, hanem hogy nyilván Claire egy idiótának tartja mai napig a herceget.
Aztán hallja, hogy egy házaspár mgpróbálja kitalálni, hogy az egyik tárlóban mi a fene az a furcsa tárgy. Egy borostyánkő, benne egy szitakötő beleragadva. Na erre Claire is felkapja a fejét. Ez bizony több, mint valószínű, hogy az a kő, amit egykoron Hugh Munro adott neki. A múzeumi felirat szerint az emléktárgyat a csatamezőn találták.
8:18-kor Jamie megöli Dougalt. 8:26-kor Rupert megtalálja őket és baromi mérges. Jamie kérleli, csak két órát adjon neki a másik, addig ne szóljon senkinek. Rupert egykori (!) barátságukra tekintettel megígéri.
A két múltbeli esemény között volt egy kis Bree és Roger jelenet, keresgélnek a papírok között a padláson, majd megtalálják a Randall feliratú dossziét.
Claire kimegy a csatamezőre, a Fraser klán sírkövéhez és mesélni kezd „Jamie-nek” arról, hogy van egy lányuk, hogy békés, érzelmileg biztonságos otthonban nőtt fel. Claire sokáig mérges volt Jamie-re hogy olyan életre kényszerítette, amit nem akart élni, de aztán megértette, hogy mennyire igaza volt a férfinek azzal kapcsolatban, hogy ezt Briannáért kell megtenniük. Csakhát a haja, meg ahogy alvás közben mosolyog… Amúgy most végre kimodja, amit annak idején a köveknél nem mondott ki: Viszlát, Jamie Fraser! Pihenj, katona!
Ahogy Claire hazaér, rögtön kiborul a bili, mert Brianna a feljegyzések közt megtalálta az incidenst, és még sok minden mást is, többek között, a rendelkezésére álló dátumok alapján összerakta, hogy nem Frank a biológiai apja. Természetesen bizalmatlan, sőt gyanakvó lesz anyjával szemben, és azt feltételezi, hogy éppen azért tervezte ezt az utat, hogy most majd összehozza a lányt a valódi apjával. Az nem fog megtörténni, mert már nem él, kezdi Claire a mondanivalóját, aztán arról beszél, hogy ő és Jamie szerette volna együtt felnevelni Bree-t, de sajnos közbejött Culloden. A lány érthető módon nem hiszi, mi a fenéről beszél anyja, eddig is habókosnak tartotta kicsit, de ez a mese így már túlzás.
Jamie 8.34-kor közli Murtagh-val, hogy megölte Dougalt. Keresztapus szemöldöke csak annyira szalad fel, hogy jelezze, már épp ideje volt. Látjuk aztán a birtokadományozó papírt is, és az is kiderül, hogy miért 1745 nyári dátum szerepel rajta. Jamie direkt visszadátumozta még a rebellió előtti időkre, hogy Jennyéknek ne legyen baja. Ez ugyebár nettó közokirat-hamisítás, de a két tanú leszarja. Fergus! Hozd a tintát!
Két évszázaddal később Claire megmutatja lányának az okiratot. Brianna továbbra is hárít, elvégre megvan az esélye, hogy egy az anyjáéval majdnem egyező nevű nő élt a 18. században, és Claire-nek ez pont kapra jött szövögetni önfelmentő hazugságait. A lány sajnálja, hogy a szülei közül Frank halt meg és Claire maradt életben. Hát ezek erős szavak.
8:37-kor arra is magyarázatot kapunk végre, miért mosódott el az aláírás. Claire könnycseppje miatt. Az aláírt okiratot igyekezni kell eljuttatni Lallybrochba, Fergus lesz megbízva a futár szerepével. Mindenki búcsúzik tőle, ő még egyszer visszanéz a káoszban (mindenki összevissza rohangál), majd elindul küldetésére, amelyet, mint a 20. századi cselekményszálból tudjuk, sikeresen végre is hajtott.
Roger azt ajánlja, hogy fogadják el Claire saját verzióját a valóságról, ez ugyanis a logikus lépés, ha elfogadjuk, hogy őrült. Az asszony közben megtalálja Geillis/Gillian szórólapját, ő is visszaemlékszik a nevezetes 1968-as dátumra. Elmegy meglátogatni az aktivistát, s mint kiderül, most se csóró férjet választott, meg nem is erős lelkületűt. A pasas igencsak kivan, hogy elhagyta az asszonyka, totál részeg, így Claire-nek lehetősége lesz elcsórni Geillis időutazással kapcsolatos jegyzeteit. A füzetecskét lapozgatva elgondolkozik azon, hogy ő ugyan csak véletlenül esett át a köveken, Geillis viszont tudományos alapos tervezte utazását.
8:43-kor Jamie utasítja Murtagh-t, hogy menekítse ki a lallybrochi embereket. Ebben a nagy káoszban harminc ember hiánya nem fog feltűnni senkinek. Murtagh megígéri, megtesz miden tőle telhetőt, de majd aztán siet vissza, mert együtt kíván odaveszni keresztfiával a csatamezőn.
Brianna közben megint tesz egy kísérletet arra, hogy végighallgassa anyja meséjét, de nagyon hamar elege lesz belőle.
Akkor rátérnek a Geillis/Gillian témára, jaja, a fiatalok találkoztak vele. Szimpi a csaj, bár ő is lökött, nagyon beleállt ebbe a skót nacionalista dumába. Az is kiderül, hogy említette Bree-éknek, hogy már nem lesz több demonstráció itt a városban, mert ő továbbáll az ügy érdekében. Claire azonnal tudja, mit jelent, és menne is megállítani, de aztán megtorpan: ha Geillis nem megy vissza múltba, akkor Roger sem lesz, vagy mifene. Merthogy Roger Geillis és Dougal leszármazottja. Másrészt ugye eljutunk arra a pontra, ahol az időutazás elméleti lehetőségégével való intellektuális játszadozás dugába dől1, merthogy Roger itt van, nem szívódhat fel csak úgy, abban a pillanatban, hogy végiggondolják, mi lenne ha...
Mindenesetre Roger azzal győzi meg Briannát, hogy ez a legjobb megoldás, hogy a két elmebeteg nő a rideg valósággal találkozzon. Ők ketten pedig ott fognak állni és nézik majd, hogy fut neki fejjel a kőnek Geillis.
8.54-kor mindenki egyfelé megy, csak Jamie és Claire indulnak a másik irányba. A férfi szerint Vörös Jamie nem kerülheti el a sorsát, de Claire-t és a születendő gyermeket még ki lehet menekíteni innen. Claire meglepődik, hát te ezt honnan tudod? Hát mert Jamie olyan jó férj, hogy még ebben a káoszban is számon tartja felesége ciklusát. Mindenesetre ellentmondást nem tűrően a kövek felé veszi Claire-rel az irányt.
1968-ban is oda igyekszik mindenki, miközben valaki valamit locsol valamire. Épp akkor, mikor Claire-ék megérkeznek, és Roger megjegyzi, hogy mi a fene ez itt, "egy kibaszott barbeque"? (Na ki fogalmazott így korábban? Ki?), mert égett szagot éreznek, közben Geillis sikeresen átmegy a kövön. Az égett szag pedig a nő férjének porladó testéből származik. Roger megy is értesíteni a rendőrséget, Claire és Bree pedig kettesben maradnak a helyszínen. Ja, mielőtt még: a fiatalok is hallják a zúgást. Ennek értelemszerűen később még jelentősége lesz, lehet.
Hoppá, milyen szépen visszakúszik az epizód elején megemlített Hitetlen Tamás motívum! Csak most Bree az, aki a nap végére hívővé vált, mert most már nehéz kételkedni abban, amit látott, amit tapasztalt.
A tény, hogy a fiatalok is hallják a zúgást, úgy nyer igazán értelmet, hogy 202 évvel korábban Jamie elmondja Claire-nek, hogy ő nem hall zúgást, és lám, ha ráteszi a kezét a kőre, semmi nem történik. Van még egy búcsúnumera, aztán eldördül a távolban az első ágyú. Megkezdődött a csata. Jamie még átadja apja gyűrűjét. Most már értjük, hogy mit keresett már épp átjutva Claire a fűben. A kő felhasználódott az utazás során. Claire ekkor adja oda a borostyánkövet Jamie-nek, amit aztán a tárlóban látott később viszont. Majd lassan sasszésnak a kő felé.
Brianna és Claire átbeszélik, hogy igen, a lány most már hisz az anyjának. Claire pedig fontosnak tartja kiemelni, hogy amikor ő átment a köveken, nem kellett ahhoz senkinek meghalnia. Bree rákérdez, tehát ez az a hely, ahol Claire utoljára látta Jamie-t? Igen. Hajnalodik, Roger is visszatér. Most, hogy már elhiszik, amit Claire mondott, a fiatalok megosztanak vele egy fontos információt: Jamie nem halt meg.
Claire a kövek között előbújó nap felé fordulva mondja, hogy akkor tehát vissza kell mennie.
______________
1Yonderland 3. évada nagyon jól eljátszik ezzel, ahogyan végiggondolják, mekkora nagy nonszensz is valójában az időutazással játszadozni.
_______________