Ugrás a fő tartalomra

"18. századi hadtörténelem" címke az Outlander-kuckó blogon

Van egy jelenet az 1941-ben bemutatott That Hamilton Woman  című filmben, amikor Lady Hamilton (Vivien Leigh) és Lord Nelson (Laurence Olivier) egyik közös melodramatikus pillanatában éjfélt kongatnak a valamelyik hajón. Újév van, nem is akarmilyen. Véget értek az 1700-as évek, jönnek az 1800-asok és Nelson egy gyors hadtörténeti áttekintést ad, miféle évszázadot hagynak épp maguk mögött. 

Vivien Leigh és Laurence Olivier a That Hamilton Woman című filmben mint Lady Hamilton és Lord Nelson
That Hamilton Woman (1941)



Többek között emlegeti Marlborough hercegét és George Washingtont is. 

Most tegyük félre azt az apróságot, hogy Nelson számára valószínűleg nem sokat jelentett a híres-neves átkelés a Delaware-en (hiszen ezt egyértelműen az amerikai közönség számára írták bele, mivel a Hollywoodban forgatott brit produkciónak nemtitkolt célja volt az amerikai közvélemény meggyőzése a britek melletti  2. világháborús részvételben - ne feledjük, ez még az USA számára új helyzetet teremtő Pearl Harbor előtt volt -), ha már valami, akkor sokkal inkább Québec 1759-es brit szemszögből sikeres ostroma, valamint  James Wolfe tábornok halála lehetett hatással. (Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Nelson maga beszélt arról Benjamin Westnek, Wolfe haláláról készült híres festmény alkotójának, hogy szeretné, ha az ő esetleges csata közbeni halála is így legyen ábrázolva. És West teljesítette is a kérését, ahogy a posztba illesztett képek is mutatják.)  

Benjamin West: Wolfe tábornok halála
Benjamin West: Wolfe tábornok halála


Annyiban azonban mindenképpen érdekes a jelenet a valós történelmi események fikcióba illesztési módjai felől nézve, hogy az 1700-as évek, sőt az egész "hosszú 18. század"  hadtörténeti szempontból is nagy változásokat hozott. Ha újfent csak Nelson háza táján nézünk körül, különösképp jól látszik, hogy a Royal Navynél az ebben az évszázadban hozott reformok miként emelték a haditengerészetet messze minden mas náció haditengerészete felé (s vált ennek a folyamatnak  - ha egy egybefüggő történetként tekintünk rá - abszolút drámai csúcspontjává a trafalgari csata). 

Benjamin West: Nelson halála
Benjamin West: Nelson halála



De ez az évszázad hozta két másik katonai szuperhatalom születését is, egyrész az Amerikai Egyesült Államok létrejöttét, amely értelemszerűen fontos szerepet játszik az Outlander monumentális történetfolyamában, illetve Oroszország világtörténelmi tényezővé válását, kezdve Nagy Péter birodalomépítő tevékenységével, majd a stratégiai fontosságú Krími félsziget megszerzésével a Nagy Katalin-Patyomkin power couple révén, befejezve az I Sándor vezette ország meghatározó szerepével a napóleoni háborúk idején. 

És akkor eddig még nem is említettem az osztrák örökösödési háborút, amely szorosan összefüggött az Outlander sorozatban is fontos szerepet játszó 1745-ös jakobita felkeléssel, hiszen a skót regionális csetepatét támogatni az angolokkal szemben hasonló stratégia volt a franciák részéről, mint a Rákóczi-féle szabadságharc támogatása a spanyol örökösödési háború idején. 

Szóval igen, katonai szempontból is hosszú és változatos az évszázad, noha kultúr- és életmódtörténeti szempontból nézve rendszerint nem erre esik a hangsúly. 

Na de a hosszú bevezető után térjünk rá arra, miért is érdemes ezt a címkét létrehozni az Outlander sorozat kitárgyalása során. 

Különösképpen a két fontos hadi esemény, a már említett jakobita felkelést érintő (szorosabban érintő), illetve  a történet második felében az amerikai függetlenségi harccal kapcsolatos események ábrázolásakor alkalmazom.  Vagyis jelenleg az Outlander-kuckó alábbi bejegyései tartoznak e címke alá: 

A címkének egyébként van "nagytestvére" is (azaz ugyanez a címke a címkézés szepontjából több lehetőséget kínáló wordpress alapú Egy olvasó naplója blogon) 








Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Újra két külön idősíkban (Nézőnapló: Outlander S07E03)

Van egy egészen speciális oka annak, miért is örülök, hogy épp mostanában kerül a hetedik évad vetítésre. Valamiféle bizarr midlife-crisis közepén leledzem, amelyet minden valószínűség szerint a brit közéleti panelshow Have I Got News For You 1990-s évekbeli, Angus Deayton által vezetett epizódjai katalizáltak bennem, amely egyrészt saját tinédzserkorom (avagy a 90-es évek) emlékeinek teljes újraértékelésével jár, másrészt fals nosztalgiával (hiszen saját emlékekre nehezen támaszkodhatok) fordulok a születésem ideje körüli kulturális termékek felé. (Lsd a szintén Deayton nevéhez is fűződő Radio Active rádiós skeccsshowt, amelynek pilotepizódját nem mellesleg születésem előtt 12 nappal adták le.)  Hogy Bree és Roger is 1980-ban tartózkodnak (legalább is a könyves változat szerint 1980 szeptemberében Lallybrochban laknak) teljesen beleillik abba a gondolati-hangulati világba, amelyben mostanában mindennapjaimat töltöm.¹  Roger(Richard Rankin) és Bree (Sophie Skelton) a 20. szazadi La

Búcsú az otthontól (Outlander S06E08 - I am not alone)

Következzen a rövidre szabott 6. évad fináléja. Mint ahogyan az előző epizódot,  ezt a részt is Jamie Payne rendezte.   A cold open ben egy hatvanas évekbeli amerikai hamburgerező (bocs, európai középosztálybeli polgár vagyok, nem tudom én az ilyen helyeket "étteremnek" nevezni), ahol több mint valószínű, hogy Claire és Bree ülnek (ha csak váratlanul nem hozzák vissza Geilist, haha), de csupán a kezeik és a háttérben – étlap mögé bújva - elmosódottan valami vöröses haj látszódik. Ez valami hasonló safe space játék lehet Claire fejében, mint az előző évad végén a hálaadásnapi vendégvárás.   Ám menjünk csak szépen vissza a 18. századba, ugyanis felpörögnek az események. Ott hagytuk abba, hogy Richard Brown érkezett egy fél seregnyi emberrel, hogy a Communty of Safety nevében törvény elé citálja Claire-t. Azért az a rengeteg fegyveres azt érezteti, nem lenne gond, ha nem jutnának el a bíróságig. Claire Mrs Bugot küldi el segítségért, Lizzie is elrohan valahova. Közben valaki

Skócia még várhat (Nézőnapló: Outlander S07E06)

Néha kell lennie olyan epizódnak is, amely nem sokkal tesz többet, minthogy arra emlékeztet, hogy félretéve minden elméleti okoskodást, minden filmes finnyáskodást, nyűglődést, bevalljam magamnak,  én azért mégiscsak szeretem ezt a sorozatot nézni.  Claire (Caitirona Balfe) és Ian (John Bell)  érzékeltetik Williammel, hogy ki akarnak jutni az erődből, és ki is fognak jutni onnan  Hát még akkor, ha újabb és újabb kellemes meglepetések érnek a szereplőgárdát illetően. Amikor az epizód elején William megérkezik Ticonderogába, és keresi Simon Fraser tábornokot, hogy jelentést tegyen, számomra is meglepő mértékben izgatottan várom, na ki fogja játszani a brigadérost.  És akkor tádám, Angus MacFadyen áll előttünk brit egyenruhában.  Az évadra készülődésemnek fontos mozzanata volt újra felidézni a Washington kémei sorozat történéseit, mert tudom, hogy a két alkotás – köszönhetően a történelmi tényeknek – keresztezi majd egymást. Arra azonban nem gondoltam, hogy egy ilyen erős kapocs is lesz: