Ugrás a fő tartalomra

Újra két külön idősíkban (Nézőnapló: Outlander S07E03)

Van egy egészen speciális oka annak, miért is örülök, hogy épp mostanában kerül a hetedik évad vetítésre. Valamiféle bizarr midlife-crisis közepén leledzem, amelyet minden valószínűség szerint a brit közéleti panelshow Have I Got News For You 1990-s évekbeli, Angus Deayton által vezetett epizódjai katalizáltak bennem, amely egyrészt saját tinédzserkorom (avagy a 90-es évek) emlékeinek teljes újraértékelésével jár, másrészt fals nosztalgiával (hiszen saját emlékekre nehezen támaszkodhatok) fordulok a születésem ideje körüli kulturális termékek felé. (Lsd a szintén Deayton nevéhez is fűződő Radio Active rádiós skeccsshowt, amelynek pilotepizódját nem mellesleg születésem előtt 12 nappal adták le.) 

Hogy Bree és Roger is 1980-ban tartózkodnak (legalább is a könyves változat szerint 1980 szeptemberében Lallybrochban laknak) teljesen beleillik abba a gondolati-hangulati világba, amelyben mostanában mindennapjaimat töltöm.¹ 

Roger(Richard Rankin) és Bree (Sophie Skelton) a 20. szazadi Lallybrochban az Outlander sorozat 7. évad 3. epizódjában
Roger(Richard Rankin) és Bree (Sophie Skelton) a 20. szazadi Lallybrochban az Outlander sorozat 7. évad 3. epizódjában 


Amúgy is, valahogy úgy érzem, hogy párosunkhoz jobban illik a 20. század, főként most, hogy rendelkeznek 18. századi élettapasztalattal is. Az sem titok, hogy mindig is azokat az epizódokat kedveltem a leginkább az egész sorozatban, amelyekben a két idősík egyedi interakcióba kerül. 

 És íme a cold openben máris a modern skót tájakon járunk, aszfaltozott utakon, miközben vidám skót hangulatú zene szól. Látjuk Wakefield tiszteletes házát is, ahol semmi egyéb nem történik, csak egy futár letesz egy míves dobozt, amelyen Jeremiah Alexander Ian Fraser MacKenzie neve látható. 

 Emberek, megérkeztünk! Megérkeztünk történelem írása és befogadása összjátékának egyik legizgalmasabb fikciós megoldásához, amivel valaha találkoztam! Minden nyűglődésem, minden finnyáskodásom, minden rossz színészi játék, amit végig kellett néznem, minden bénán vagy erőltetetten megírt dialógus, az összes felesleges erotikus jelenet, mind nem számít, mert ezért az egy ötletért igenis megérte. 

 Mint ahogyan emlékezhetünk rá, a tiszteletes házában most Fiona családja lakik, kint játszanak a gyerekek a kertben, Fiona férje egy tipikus 1980 körüli - nekem is ilyen volt – babakocsiban babusgatja Mandyt. Bree és Roger tehát látogatóba jöttek Skóciába. Fiona pedig átadja nekik a díszes dobozt, amelyet egy bank széfjében őriztek kétszáz éven át. Jujj, de izgulok! Épp azért, mert tudom, hogy mi van benne. Claire és Jamie levelei. (Plusz egy puskagolyó is, amelynek fontossága később nyert értelmet.) Megoldották tehát, hogy üzenjenek Bree-éknek arról, miként is zajlik az életük, miután a középgeneráció távozott. 

 És aztán így kanyaroduk vissza ahhoz, hogy végül mi is történt a Ridge-en a robbanás után, merthogy erről szól az első levél, amelynek Bree feltöri a pecsétjét. A dátum 1776 áprilisa, ennek majd bizony még jelentősége lesz. 

 Szóval Jamie, Claire és a Bug házaspár kijutott még időben, mielőtt Wendigo Donner elájult azétertől és kiejtette a kezéből a gyufát. Hőseink akciófilmbe illő jelenettel menekülnek meg, ahogyan a robbanás után látványosan előre vetődnek. Nagy klisé, de belefér, biztos nagyon akartak a készítők egy ilyet csinálni (és ne feledjük, soha nem tudhatjuk, hogy belülről mennyire izgalmas szakmailag egy ilyen jelenet készítése, még ha a végeredmény befogadói oldalról kevésbé lenyűgöző). Én személy szerint maradnék az előző évad utolsó epizódjának akciódús lövöldözős jeleneteinél, ott tényleg volt egy-két izgalmas megoldás. 

A ház azonban villámgyorsan lángolni és omladozni kezd, hiába érkezik mindenki segíteni, aki csak a Ridge-en tartózkodik. Van egy pillanat, mikor Jamie kimondja, hogy ennyi és ne tovább. De legalább nem égtek benne. Ennyit az újsághírről. Claire rátesz még egy lapáttal, jellegzetes angol attitűdjével megjegyzi, hogy persze a dátumot sem találták el. Újságok. Ennyire (se) képesek. 

A 20. században Roger ezt másként látja. Nevetve, játékosan inzultálja Bree-t, hogy te meg a te őrült gyufád! Miattad égett le a ház. Ó, dehogy, dehogy, anyu étere volt az, védekezik Bree. Ó, ti két rettenetes nőszemély, akiket a 18. század nem képes túlélni, hát épp az a jó, hogy ott voltatok és leégett a ház, amelyben nem vesztek oda Fraserék. Ez a tűz nem az a tűz, ami az eredeti újsághírben volt, s amiért Bree a múltba ment. Ez egy másik, korábbi tűz, ami miatt az a másik meg sem történhetett, mert akkor már nem volt minek leégnie. Szóval sikerült? Szóval sikerült megváltoztatni a múltat és megmenteni Claire-éket. 

 A Ridge urai életben vannak ugyan, de hát szinte mindenük odaveszett. (S ugye ekkoriban nem úgy ment, hogy fogod a hitelkártyádat és bemész a legközelebbi boltba megvenni a legszükségesebbeket.) A birtok bérlői adnak ruhákat, takarókat Claire-nek. (Amúgy az üszkök között megtalálja Dr Rowlings jegyzetkönyvét.) Eközben Jamie pedig a – hogyhogy nem – sértetlenül maradt kiltes ládáját nyitja fel. Igen, úgy van, hamarosan megint kiltet visel majd. 

 Ian megtalálja William arcképét, és az ebből a mozzanatból kibontakozó beszélgetésből kiderül, hogy Ian persze, hogy összerakta magában, hogy az a makacs és a véleményét mindig kimondó fiatalember Jamie fia. De semmi gond, a titok nem fog kitudódni.

 Arch Bug is megjelenik közben, és Jamie számon kéri, mi a fene ez az egész francia arany dolog? Mr Bug ellopta? Hát nem egészen. Szóval ez tényleg az a jakobita arany, amit a franciák küldtek, de már túl későn. Három ember felelt érte. A fene tudja, Dougal MacKenzie mit csinált az ő részével, a Grantok (ebbe a klánba tartozott Mr Bug) a klán népére fordították, Cameronék meg, nos, hát, egész szép nagy az River Run ültetvény, ugyebár. Arch Bugnak nagyon nem tetszett, hogyan bánt Hector Cameron a rá eső résszel, amit ráadásul a saját síremlékébe rejtett, szóval Mr Bug ezt lopdosta vissza, mert így gondolta tisztességesnek. 

 Na most akkor álljunk meg egy kicsit, hogy hadd hozzam fel kedvenc zsörtölődésem. Szóval hogyan is voltuk? Murtagh-t, akit életben hagytak a forgatókönyvírók, hogy eljuthasson az Újvilágba, és szerelmi szálat is kreáltak neki, azon az alapon, hogy hogyan is nézne már ki, ha nem lenne, végül abban az ágyban élt nemi életet, abban a házban tartózkodott, amelyet azon aranyból építtetett Hector Cameron, amely a skót felkelést kellett volna támogatnia. Az első két évad Murtagh-ja ennél kevesebbért is vitt volna véghez „becsületbeli gyilkosságot”. Helyette… 

 Apropó, „becsületbeli gyilkosság” és hasonló archaikus gesztusok. Azt hiszem, az zavar engem legjobban Ian karakterében, ahogyan egyfajta wannabe (!) toxikus maszkulinitás érzése lengi körül a fiatalembert. Márpedig ebben az epizódban akad lehetőség ezen elmélázni, hiszen történik egysmás, amelyet a srác ezen szokásos a merev, patetikus, pózoló, nagyon erőltetetten felnőtt, komoly, férfinak látszó módján akar elrendezni. 

Merthogy minekutána Jamie feloldozza esküje alól Mr Bugot és gyakorlatilag kidobja őket a Ridge-ről, az idős pár visszajön az aranyért. Pontosabban valaki Arch jellegzetes kabátjában és kalapjában elkezdi a ház romjai alól előszedni, amit Jamie és Ian kifigyel. Mikor Jamie szembesíteni akarja az öreget tettével, a másik rálő, erre Ian lenyilazza. Csak ekkor derül ki, hogy Mrs Bug volt az, férje öltözetében. Az asszony ott a helyszínen meghal. Ezt értelemszerűen nehezen viseli Ian, s mint a temetésen kiderül, és szintén értelemszerűen, nehezen viseli az özvegy is. Itt van az a jelenet, mikor Claire Schubert Ave Mariáját (19. százai mű!) énekli, és jól saccoltam a trailerből, hogy Mrs Bug temetése lesz az. Ekkor ajánlja fel Ian, hogy itt és akkor Mr Bug elégtételt vehet rajta, de az öreg lehurrogja, túl könnyű az úgy. És még Rollót megölni sem lenne elég elégtétel egy feleség elvesztéséért. 

Ahogyan telnek, teldegélnek a napok a Ridge-en, kiderül, hogy Jamie azt tervezi, vissza kellene menni Skóciába. Két fontos indoka van, egyrészt megígérte Jennynek, hogy visszaviszi Iant, akit amúgy is jobb távol tartani a rebelliótól, másrészt maga sem akarja olyan helyzetben találni magát, hogy a fiával ellentétes oldalon harcoljon. Így aztán az epizód további része a készülődésről szól. Többek között az arany puskagolyóvá olvasztásáról (és korommal bekenéséről), majd elrejtéséről. Egy ilyen puskagolyó volt tehát a kétszáz éves ládában is. 

 Jamie egy olyan barlanghoz viszi Claire-t és a beolvasztott aranyat, amelyben egy spanyol katona csontváza található. Ezt még Jemmyvel fedezték fel közösen, amolyan nagypapi-kisunoka közös titok volt. Claire leveléhez illesztett utószavában aztán Jamie megírja, hogy az "Olasz Gentleman" Cameronék által őrzött tulajdonának hollétéről Jemmy tud. A kulcsszó a spanyol katona. Bree és Roger összerakják, hogy a jakobita aranyról van szó, amelyről ezek szerint Roger előtt, vagy Rogerrel soha nem beszéltek, hiszen ő onnan közelít a rejtélyhez, hogy hallott erről a legendáról. Azt is tudják, persze, hogy Jamie nem mondott volna veszélyes dolgokat Jemmynek, a kisfiú nyilván csak a halott katona hollétét ismeri. A szülők, a kivácsiságtól égve kicsit eljátszadoznak a gondolattal, hogy vajon megkérdezzék-e Jemmyt, hogy mit tud, de aztán elvetik. Ahogyan abban is megegyeznek, hogy lassan, egyenként nyitogatják fel a leveleket, nem most olvassák el az összeset. 

 Aztán ellátogatnak Lallybrochba. Mikor már mennének, jön egy nő, akiről kiderül, hogy ingatlanos. Merthogy eladó a hely, csak azt a fránya hirdetési táblát elfújta a szél. Na erre aztán felderül hőseink arca. 

 A Ridge-en eközben lassan útra készen állnak hárman, Claire, Jamie és Ian. A birtok úgy tűnik, hogy Lizzie és a Beardsley fiúk kezében lesz, a fura életközösség közben gyarapodni fog, hamarosan újra szülni fog Lizzie. (Van egy pillanat, mikor Jamie a szokásos jókivánságszerűségeket mondaná, majd mikor belegondol a helyzet furcsaságába, szinte összekuszálódnak tőle a szemei. Mondom, hogy adjanak ennek az embernek egy tisztes vígjáték szerepet!)

Van egy beszélgetés Jamie és Claire között arról, hogy a férfi megint a gyerekekkel álmodott. Tulajdonképpen azt, amit mi is láttunk, hogy Fionáékhoz mentek látogatóba. Jamie még Fiona nevét is tudja. Valamint látott Jemmy kezében egy furcsa dobozszerű valamit, amin egy másik tárgy volt ráhelyezve, olyan, aminek a két végén mintha két nagy gombja lenne, és egy zsinór, olyan malacfarkszerűség is lógott ki belőle, és Jemmy azt mondta, hogy a nagypapával szeretne beszélni. Ó, a telefon az. ( Apró kis érdekesség: Claire a maga angol RP-jével az ó-t kicsit elnyújtja, Jamie röviden ejti, ahogyan pl. a magyarban is ejtjük a telefont.) 

 Útra kelnek hát hőseink, e de még el sem érik a birtok határát, Claire megálljt mond. Azt már korábbról tudjuk, hogy Adso eltűnt a tűz után. Most meglett, Így Claire elbúcsúzhat tőle. Ekkor pillantja meg a birtokhatárt jelölő szalagos cölöpöt, amit annak idején még Jamie vert bele a földbe. Nehéz a búcsú, de akkor is, csakazért is irány az ismeretlen.

____________________________

JEGYZETEK  

¹Tettem már erre említést tavaly az Egy olvasó naplója Az öngerjesztő nosztalgiától a becsapós múltig című bejegyzésében. 











Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Búcsú az otthontól (Outlander S06E08 - I am not alone)

Következzen a rövidre szabott 6. évad fináléja. Mint ahogyan az előző epizódot,  ezt a részt is Jamie Payne rendezte.   A cold open ben egy hatvanas évekbeli amerikai hamburgerező (bocs, európai középosztálybeli polgár vagyok, nem tudom én az ilyen helyeket "étteremnek" nevezni), ahol több mint valószínű, hogy Claire és Bree ülnek (ha csak váratlanul nem hozzák vissza Geilist, haha), de csupán a kezeik és a háttérben – étlap mögé bújva - elmosódottan valami vöröses haj látszódik. Ez valami hasonló safe space játék lehet Claire fejében, mint az előző évad végén a hálaadásnapi vendégvárás.   Ám menjünk csak szépen vissza a 18. századba, ugyanis felpörögnek az események. Ott hagytuk abba, hogy Richard Brown érkezett egy fél seregnyi emberrel, hogy a Communty of Safety nevében törvény elé citálja Claire-t. Azért az a rengeteg fegyveres azt érezteti, nem lenne gond, ha nem jutnának el a bíróságig. Claire Mrs Bugot küldi el segítségért, Lizzie is elrohan valahova. Közben valaki

Skócia még várhat (Nézőnapló: Outlander S07E06)

Néha kell lennie olyan epizódnak is, amely nem sokkal tesz többet, minthogy arra emlékeztet, hogy félretéve minden elméleti okoskodást, minden filmes finnyáskodást, nyűglődést, bevalljam magamnak,  én azért mégiscsak szeretem ezt a sorozatot nézni.  Claire (Caitirona Balfe) és Ian (John Bell)  érzékeltetik Williammel, hogy ki akarnak jutni az erődből, és ki is fognak jutni onnan  Hát még akkor, ha újabb és újabb kellemes meglepetések érnek a szereplőgárdát illetően. Amikor az epizód elején William megérkezik Ticonderogába, és keresi Simon Fraser tábornokot, hogy jelentést tegyen, számomra is meglepő mértékben izgatottan várom, na ki fogja játszani a brigadérost.  És akkor tádám, Angus MacFadyen áll előttünk brit egyenruhában.  Az évadra készülődésemnek fontos mozzanata volt újra felidézni a Washington kémei sorozat történéseit, mert tudom, hogy a két alkotás – köszönhetően a történelmi tényeknek – keresztezi majd egymást. Arra azonban nem gondoltam, hogy egy ilyen erős kapocs is lesz: