Ugrás a fő tartalomra

"Csinos Csárli" az Outlander- kuckó blogon

 Charles Edward Stuart (1720-1788) II. (skót számozas szeint VII) Jakab (James) unokája volt, az Ifjú Trónkövetelő (Young Pretender) , aki apja, a szintén  Jakab nevet viselő  Öreg Trónkövetelő (Old Pretender)  nevében vezette az 1745-ös jakobita felkelést, amely döntő (bár kétségtelenül nem utolsó, mivel akadt még egy- két kisebb csetepaté később is) csatájával, a cullodeni vereséggel végleg lezárta a Stuart-ház 18. századi restaurációs kísérleteit. 


Noha a herceg csupán bő egy évet töltött Skóciában (1745 nyarán érkezett, erről az Outlander 2. évad 8. epizódjából is értesülhetünk,  és több hónapos bújkálás után  a következő év augusztusában távozott) , s egy vesztes ügy fűződik a nevéhez, a kulturális emlékezetben azonban mégis kiemelt helye van. A Bonnie Prince Charlie néven becézett arisztokrata például annak a dalnak a főszereplője ("Sing me a song of a lad that is gone"), amelyből a "lad" "lass"-ra cserélésével a tévésorozat főcímdala született, s amely a herceg Skye szigetére menekülését örökíti meg. 


Mivel a sorozat parodisztikusan, már-már vígjátéki lúzer figurára véve ábrázolja a karaktert (amivel  nincs is semmi gond, hisz ennyi mozgástere kell, hogy legyen egy történelmi fikciónak is), így a sorozatösszefoglalók során szándékoltan tértem el a történelmi személyiség  komoly, szakirodalmi megnevezésétől, és használom a pongyolább, habókosabb Csinos Csárli becézést. 

Kapcsolódó videó: Andrew Gower Csinos Csárli 6 évadbeli "visszatéréséről":

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Újra két külön idősíkban (Nézőnapló: Outlander S07E03)

Van egy egészen speciális oka annak, miért is örülök, hogy épp mostanában kerül a hetedik évad vetítésre. Valamiféle bizarr midlife-crisis közepén leledzem, amelyet minden valószínűség szerint a brit közéleti panelshow Have I Got News For You 1990-s évekbeli, Angus Deayton által vezetett epizódjai katalizáltak bennem, amely egyrészt saját tinédzserkorom (avagy a 90-es évek) emlékeinek teljes újraértékelésével jár, másrészt fals nosztalgiával (hiszen saját emlékekre nehezen támaszkodhatok) fordulok a születésem ideje körüli kulturális termékek felé. (Lsd a szintén Deayton nevéhez is fűződő Radio Active rádiós skeccsshowt, amelynek pilotepizódját nem mellesleg születésem előtt 12 nappal adták le.)  Hogy Bree és Roger is 1980-ban tartózkodnak (legalább is a könyves változat szerint 1980 szeptemberében Lallybrochban laknak) teljesen beleillik abba a gondolati-hangulati világba, amelyben mostanában mindennapjaimat töltöm.¹  Roger(Richard Rankin) és Bree (Sophie Skelton) a 20. szazadi La

Búcsú az otthontól (Outlander S06E08 - I am not alone)

Következzen a rövidre szabott 6. évad fináléja. Mint ahogyan az előző epizódot,  ezt a részt is Jamie Payne rendezte.   A cold open ben egy hatvanas évekbeli amerikai hamburgerező (bocs, európai középosztálybeli polgár vagyok, nem tudom én az ilyen helyeket "étteremnek" nevezni), ahol több mint valószínű, hogy Claire és Bree ülnek (ha csak váratlanul nem hozzák vissza Geilist, haha), de csupán a kezeik és a háttérben – étlap mögé bújva - elmosódottan valami vöröses haj látszódik. Ez valami hasonló safe space játék lehet Claire fejében, mint az előző évad végén a hálaadásnapi vendégvárás.   Ám menjünk csak szépen vissza a 18. századba, ugyanis felpörögnek az események. Ott hagytuk abba, hogy Richard Brown érkezett egy fél seregnyi emberrel, hogy a Communty of Safety nevében törvény elé citálja Claire-t. Azért az a rengeteg fegyveres azt érezteti, nem lenne gond, ha nem jutnának el a bíróságig. Claire Mrs Bugot küldi el segítségért, Lizzie is elrohan valahova. Közben valaki

Skócia még várhat (Nézőnapló: Outlander S07E06)

Néha kell lennie olyan epizódnak is, amely nem sokkal tesz többet, minthogy arra emlékeztet, hogy félretéve minden elméleti okoskodást, minden filmes finnyáskodást, nyűglődést, bevalljam magamnak,  én azért mégiscsak szeretem ezt a sorozatot nézni.  Claire (Caitirona Balfe) és Ian (John Bell)  érzékeltetik Williammel, hogy ki akarnak jutni az erődből, és ki is fognak jutni onnan  Hát még akkor, ha újabb és újabb kellemes meglepetések érnek a szereplőgárdát illetően. Amikor az epizód elején William megérkezik Ticonderogába, és keresi Simon Fraser tábornokot, hogy jelentést tegyen, számomra is meglepő mértékben izgatottan várom, na ki fogja játszani a brigadérost.  És akkor tádám, Angus MacFadyen áll előttünk brit egyenruhában.  Az évadra készülődésemnek fontos mozzanata volt újra felidézni a Washington kémei sorozat történéseit, mert tudom, hogy a két alkotás – köszönhetően a történelmi tényeknek – keresztezi majd egymást. Arra azonban nem gondoltam, hogy egy ilyen erős kapocs is lesz: