Ugrás a fő tartalomra

Mi történt Roger szüleivel? (Outlander kisregények: A Leaf on the Wind of All Hallows )

Mint ismeretes, a központi regénysorozaton túl Diana Gabaldon időről-időre jelentkezik rövidebb (jóval rövidebb!) mellék- és előzménytörténetekkel is. Kétségkívül a legfontosabbak ezek közül Lord John Grey kalandjai azokból az évekből, melyekben élete távolabb sodródik a központi szereplőkétől, de olvashatunk például az alaptörténet előtti évekről szóló elbeszéléseket is. 

Az egész történetfolyam háttérben folyamatosan megbújó egyik izgalmas kérdése, hogy mi történt Roger MacKenzie szüleivel, ismerve, hogy mind ő, mind gyermekei, valamint legalább két felmenője is képes az időutazásra. Az alaptörténet szerint édesapja RAF pilótaként bevetés közben tűnt el, édesanya pedig London bombázása során vesztette életét. Anyuka helyzete tisztázott, de apukáé értelemszerűen túl magas labda ahhoz, hogy kihasználatlanul maradjon. Olyannyira, hogy később, más kontextusban ugyan, de belekerül a nyolcadik kötet (Written in My Own Heats’ Blood) történetébe is. 

Pici Roger (Rory Burns) az Outlander első évadában
Pici Roger (Rory Burns) az Outlander első évadában


 A Leaf on the Wind of All Hallows [Egy falevél a mindenszenteki szélben] tehát Jeremiah „Jerry” Mackenzie eltűnésére ad magyarázatot. A fiatal pilótát nem más, mint az ekkor századosi rangban az MI6-nél tevékenykedő Frank Randall szervezi be egy különleges, de rendkívül fontos küldetésre: Lengyelország fölé kellene repülnie és a koncentrációs táborokról képeket készítenie. Jerry ehelyett véletlenül az elbeszélés során egyszer sem konkretizált múltba kerül, ahol két fura fickó, akik magától értetődőnek veszik Jerry időutazó mivoltát, segítenek visszajutni neki saját idejébe. 


Mivel az ilyen típusú kiegészítő elbeszélések elsődleges lételeme az olvasó aha-élménye, ahogy összeköti a szálakat a fő cselekménnyel, így a történet ezen részéről nem kívánok több említést tenni. 

Sokkal inkább érdemesebbnek tartom Frank szerepére visszatérni. Érzésem szerint ugyanis ez az a pont, ahol erőltetettben, vagy mondjuk úgy, nem teljesen egymásba illően kapcsolódnak össze a történetelemek. Mindez azonban teljesen szükségszerűen történik. 

Újraolvasva az első kötet ezzel kapcsolatos passzusait, nincs különösebb utalás arra, hogy Frank ismerné Rogert, Wakefield tiszteletes fogadott fiát. (Ugyanakkor az is igaz, hogy a tiszteletes csak Claire-nek – ezáltal az olvasóknak is – mutatja be a gyermeket.) Pedig épphogy a háború után járunk, és Frank többször is találkozott a korábbi évek során vele. Sőt, a kisfiú egyszer még átmeneti érzelmi biztonságot is keresett anyja elkeseredett érzelmi kirohanása elől az idegen férfi lábába kapaszkodva. Legfőképp pedig arra nincs utalás, hogy Frank mekkora szerepet játszott abban, hogy Roger árva lett. 

 Érdekes látni a folyamatot menet közben, 

hogyan is fejtődnek le (vagy ha úgy tetszik, rakódnak rá) újabb és újabb rétegek egy ilyen monumentális elbeszélésfolyamról. 

Úgy hiszem, hogy az olvasók (nézők) többségében mindig is határozottan élhetett az az elképzelés, hogy Roger apja nem csak egyszerűen, átlagos, hétköznapi módon tűnt el, hanem az időben keveredett el, ugyanakkor ennek indirekt megerősítésére a hatodik kötetik kell várni, amikor Claire felidézi Rogernek, hogy háborús évek alatt Frank mesélt a leveleiben egy rejtélyes módon eltűnt pilótáról. 

Érthető módon, ennyire előrehaladva a történetben, ilyen mértékben bevonódva annak világába könnyen akadhat hiányérzetünk, hogy miért nem beszéltek erről szereplőink korábban, már a történet legelején, például hogy "tudod, ki ez a kisfiú? Ő annak a pilótának az árvája, akiről meséltem neked". 

Ám lefejtve ezt az utólagos tudást, megpróbálni felidézni azt a szituációt, mikor még csak ismerkedni kezdtünk a történettel, belátható, hogy már maga Roger bemutatása is egyfajta easter egg, és ennek megfelelően célszerűbb, ha nem hárul rá túl nagy figyelem. 

Főleg olyasfajta, ami arra utal, hogy bármelyik központi szereplőhőz bármilyen köze lett volna, s méginkább hogy lesz majd a későbbiekben.


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Újra két külön idősíkban (Nézőnapló: Outlander S07E03)

Van egy egészen speciális oka annak, miért is örülök, hogy épp mostanában kerül a hetedik évad vetítésre. Valamiféle bizarr midlife-crisis közepén leledzem, amelyet minden valószínűség szerint a brit közéleti panelshow Have I Got News For You 1990-s évekbeli, Angus Deayton által vezetett epizódjai katalizáltak bennem, amely egyrészt saját tinédzserkorom (avagy a 90-es évek) emlékeinek teljes újraértékelésével jár, másrészt fals nosztalgiával (hiszen saját emlékekre nehezen támaszkodhatok) fordulok a születésem ideje körüli kulturális termékek felé. (Lsd a szintén Deayton nevéhez is fűződő Radio Active rádiós skeccsshowt, amelynek pilotepizódját nem mellesleg születésem előtt 12 nappal adták le.)  Hogy Bree és Roger is 1980-ban tartózkodnak (legalább is a könyves változat szerint 1980 szeptemberében Lallybrochban laknak) teljesen beleillik abba a gondolati-hangulati világba, amelyben mostanában mindennapjaimat töltöm.¹  Roger(Richard Rankin) és Bree (Sophie Skelton) a 20. szazadi La

Búcsú az otthontól (Outlander S06E08 - I am not alone)

Következzen a rövidre szabott 6. évad fináléja. Mint ahogyan az előző epizódot,  ezt a részt is Jamie Payne rendezte.   A cold open ben egy hatvanas évekbeli amerikai hamburgerező (bocs, európai középosztálybeli polgár vagyok, nem tudom én az ilyen helyeket "étteremnek" nevezni), ahol több mint valószínű, hogy Claire és Bree ülnek (ha csak váratlanul nem hozzák vissza Geilist, haha), de csupán a kezeik és a háttérben – étlap mögé bújva - elmosódottan valami vöröses haj látszódik. Ez valami hasonló safe space játék lehet Claire fejében, mint az előző évad végén a hálaadásnapi vendégvárás.   Ám menjünk csak szépen vissza a 18. századba, ugyanis felpörögnek az események. Ott hagytuk abba, hogy Richard Brown érkezett egy fél seregnyi emberrel, hogy a Communty of Safety nevében törvény elé citálja Claire-t. Azért az a rengeteg fegyveres azt érezteti, nem lenne gond, ha nem jutnának el a bíróságig. Claire Mrs Bugot küldi el segítségért, Lizzie is elrohan valahova. Közben valaki

Skócia még várhat (Nézőnapló: Outlander S07E06)

Néha kell lennie olyan epizódnak is, amely nem sokkal tesz többet, minthogy arra emlékeztet, hogy félretéve minden elméleti okoskodást, minden filmes finnyáskodást, nyűglődést, bevalljam magamnak,  én azért mégiscsak szeretem ezt a sorozatot nézni.  Claire (Caitirona Balfe) és Ian (John Bell)  érzékeltetik Williammel, hogy ki akarnak jutni az erődből, és ki is fognak jutni onnan  Hát még akkor, ha újabb és újabb kellemes meglepetések érnek a szereplőgárdát illetően. Amikor az epizód elején William megérkezik Ticonderogába, és keresi Simon Fraser tábornokot, hogy jelentést tegyen, számomra is meglepő mértékben izgatottan várom, na ki fogja játszani a brigadérost.  És akkor tádám, Angus MacFadyen áll előttünk brit egyenruhában.  Az évadra készülődésemnek fontos mozzanata volt újra felidézni a Washington kémei sorozat történéseit, mert tudom, hogy a két alkotás – köszönhetően a történelmi tényeknek – keresztezi majd egymást. Arra azonban nem gondoltam, hogy egy ilyen erős kapocs is lesz: