Átmeneti epizód, amelynek megvannak a maga előnyei és erényei is, ám összességében elmaradni látszik a szezonból eddig látottakból.
 |
| Tom Chirstie (Mark Lewis Jones) és Claire Fraser (Caitriona Balfe) az Outlander 7. évad 4. epizódjának egyik vicces jelenetében |
Rendezzük is le gyorsan az 1980-as jeleneteket, mert talán itt érzékelhető leginkább az átmeneti, pontosabban előkészítő jelleg. Bree és Roger tehát Lallybrochba költöznek, a felújítási munkálatok miatt azonban az udvaron elhelyezett lakókocsiban laknak. A cold openben látott jelenet alapján – az a külön kiemelt folt a falon, ami a jakobita összeesküvés óta ott van, ezért Bree-ék nem akarnak hozzá nyúlni, majd még egészen biztosan fontos szerepet fog játszani – azonban most döntenek úgy, hogy inkább nem költenek többet, főleg annyit, amennyit az építésvezető kérne, s maguk fejezik be a munkát. (Legalább is Rogert látjuk falat festeni.)
Bree állásinterjúra megy, ahol ki kell állnia magáért, hogy ő a vízerőmű felügyelői állását szeretné, tudása és végzettsége is megvan hozzá, nehogy itt őt automatikusan inkább titkárnőnek alkalmazzák. („És mégis, a munka melyik része teszi szükségessé egy pénisz meglétét?”) Mivel rávilágít néhány nem egészen helyesen működő dologra, amit szakemberként kívülről nézve is könnyen észrevesz, és a megoldást is tudja rá mondani, végül megkapja az állást.
Ennek ő örül, Roger kevésbé, vagyis hát történészünk, aki egyébként az időutazásról szóló gondolatai papírra vetésén dolgozik napközben, éppen valamiféle identitásválságon esik át. Főként a múlt megváltoztathatósága kapcsán tapasztaltak miatt.
Az igazi előkészítő mozzanatot az 1980-as jelenetekben amúgy a gyerekek, főleg Jemmy furcsa viselkedése jelenti. A pixie-kre, az effajta lényekben gazdag skót folklór egyik jellegzetes tündérszerű figuráira fogja, ha eltörik a rádiós óra, vagy ha túl sok süti fogy.
Visszatérve a múltba Ian is válságos lelki állapotokon megy keresztül, kifejezetten paranoiás lesz Arch Bug bosszúszomjas ígérete miatt. Ó jó is lesz ha már Skócia felé hajóznak.
De nem!
Nem lesz itt semmi hajózás egy ideig, mert Wilmingtonban Jamie összefut Cornelius Harnettel, aki kéri, hogy a született vezéregyéniség felföldi méltóztasson eleget tenni Philipp Schuyler tábornok kérésének (igen, akinek a vezetéknév ismerősnek tűnik például a Hamilton musicalből Eliza Schuyler miatt, a tábornok az ő édesapja), és Ticonderoga erődjébe menni harcolni. Ha magától nem megy, akkor persze besorozzák.
De mint kiderül a Claire-rel és Iannek történő beszélgetése során, menne ő magától is. Claire, akinek arcán ebben a jelenetben megbabonázóan jól használták a sminkesek a highlightert, is vele tart. Ian meg megy az indiánokhoz, hogy rávegye őket a lázadók oldalán harcolni.
Pont elkerülik Williamet, aki előzőleg még unokaöccsével (lehet, nem volt nevesítve, de tessék nekem elhinni hogy Henry lesz a kis fickóneve, és Harry Jarvis alakítja ) ünnepel, és tanúja lesz annak, miért is voltak úgy oda az amerikai finom népek a brit katonákért…
...ja, bocs nem, egy katona épp felgyújt egy szerencsétlen prostituáltat, hogy aszondja, himlős¹ a lány, mit képzeli, hogy fertőz és még pénzt is kér érte. William – viselkedésében tiszta apja, izé, apái – mentené a lányt, de már késő. Másnap feladatot kap Richardson kapitánytól, akinek látványától szó szerint kapkodni kezdek levegő után: nem gondoltam volna, hogy Ben Lambertet látom viszont ebben a sorozatban. A Harlots Lord Fallonja ő, a kikent-kifent rake (na ő tényleg rake volt, nem úgy mint az Outlander ötödik évadbeli wannabe-rake-je), akiről kiderül, hogy érzései és elvei is vannak, s az a tragédiája, hogy a frivol 18. században sorsa nem lehet tragikus². Nem is nagyon figyelek oda, hogy mi a feladat (nagyjából úgyis tudom a könyv alapján), de a lényeg, hogy Williamnek egy titkos küldetés során három embernek kell elvinni egy-egy üzenetet azon a vidéken, ahol LJG-nek is birtokai vannak, szóval William is ismerős a környéken.
Williamnak persze nem sikerül a feladatot gond nélkül teljesítenie (nem azért mert egy lúzer lenne, hanem mert kell valami dráma az ő karakterével kapcsolatban is), sőt sehogy sem sikerül teljesítenie, mert egyszer csak a lova megbokrosodik egy kígyó láttán, és ledodja gazdáját. William jobb alsó karjába csúnyán beleáll egy faág, az egyre rosszabb állapotú seb pedig egyre rosszabb állapotba taszítja a mocsárvilagban egyedül tébláboló hősünket is.
De hoppá, mily szerencse, hogy Ian épp erre jár, így segíthet neki. Ez egyébként nem is olyan rossz jelenetsor, mármint John Bell színészi alakítása szempontjából, ahogyan többször is mintha majdnem mondana valamit azzal kapcsolatban, hogy tudja, hogy milyen viszony is van valójában Jamie és William között, de aztán csak mosolyog, vagy olyasmi. Viszont a seb nem gyógyul rendesen, hiába Ian tisztító munkája, így kénytelenek elvinni egy fiatal kvéker doktorhoz, Denzel Hunterhez (Joey Phillips) és vele egy háztartásban élő lánytestvéréhez, Rachelhez (Izzie Meikle-Small).
Szerintem teljesen felesleges a megoldás, hogy majdnem le kell vágni William karját. Oké, a sminkesnek/maszkmestereknek jár ez a jutalomjáték, hogy kreáljanak egy nyomásra felbuggyanó gennykupacot, de akkor is, na. A lényeg, hogy William sérülése ad lehetősége arra, hogy Ian (és vele együtt mi nézők is) megismerkedjünk Hunterékkel, különösen Rachellel. Ezáltal ugyebár itt nyer értelmet az epizód eleji paranoiás hőzöngése, mikor Arch Bug fenyegetését, hogy megöli Ian egy szerettét, a fiú akkor még Jamie-ékre érti. (És hogy Jamie nyugtatja, nem ők lesznek azok, akikre Mr Bug támad majd.) Hamarosan már másvalaki lesz a legféltettebb személy az életében.
Hunterék egyébként hamarosan észak felé veszik az irányt, kvázi kiközösítették őket a helyi kvéker közösségből, mert Denzel a szabadság eszméje mellett érvelt, amit a többiek erőszakra buzdításként értelmeztek, ami ugyebár big no no kvékeréknél. Rachel megemlíti a William által megjegyzendő egyik nevet, méghozzá patriótának nevezve az illetőt. William – akinek pont nem látjuk a vörös szakállát, mert Rachel leborotválta neki - mintha erre komoran elgondolkodna, majd felajánlja, hogy menjenek együtt.
Több új szereplővel ismerkedtünk meg, itt azt ideje búcsúzni is egytől. Claire mit sem sejtve siet dolgára az utcán Wilmongtonban, mikor épp Tom Christie-be botlik, aki azon nyomban le is smárolja hősnőnket (Caitriona Balfe arca! Haha!). Mindkettő azt hiszi a másikról, hogy meghalt, így nagy a meglepetés, hogy mégis élnek. Kiderül, hogy Tom, aki írástudása (milyen jó, hogy Claire rendbe tette a kezét!) révén menekült meg az akasztófától, mert a kormányzónak szüksége volt egy titkárra, volt az, aki a nekrológot beküldte az újsághoz.
Tom beszél arról, hogy amikor úgy tudta, hogy Claire halott volt, az megnyugvást hozott számára is, most hogy kiderült, hogy az asszony él, oda a nyugalma, de nem bánja.
Majd feláll a fogadó kis asztalkája mellől és kilép történetünkből. (Köszönet mindenért Mark Lewis Jonesnak. Igazán sokat adott hozzá a színészí összminőséghez.)
A Jamie és Claire közötti intim jelenetben valójában a kamerának az ablakon besütő mézarany napfénnyel játszadozása az érdekes.
A záró képsorokban pedig azt látjuk, hogy Jamie és Claire vezetésével egy kis sereg megérkezik Ticonderogába.
_______________________
¹ A függetlenségi háború alatti, hadseregben fejét felütő járványokról kontinentális oldalról tudok, többek között arról, hogy mivel George Washington már korábban átesett a himlőn, így a megszerzett immunitása jól jött ahhoz, hogy aki erre fogékony, a legyőzhetetlenség megtestesülését lássa benne.
² Hm, érdekes, van más olyan 18. századi történet is, amellyel mostanában foglalkoztam, ahol a látszatra görög tragédiába illő tradicionális hős karakter valójában kínosan szánalmas figura. Lsd még amit Andrzej Wajda Danton című filmjéről írtam.