Ugrás a fő tartalomra

Bonnie Prince Charlie eléri a Külső-Hebridákat (Jakobita kalendárius 1745. július 23.)

Charles Edward Stuart, a trónjáról eltávolított II/VII Jakab unokája és az 1745-ös utolsó jakobita felkelés vezetője július 5-én hagyta el Franciaországot a Du Teillay hajó fedelzetén, a hagyomány szerint hét kísérője társaságában.



A legendássá vált hetek:  William, Atholl hercege (a nagyhatalmú, befolyásos Murray család tagja) Aeneas MacDonald bankár, Francis Strickland (egy angol férfi, Charlie öccsének tanára, a legkevésbé megbízható a hét közül, nem is volt sokáig a herceg legközvetlenebb emberei között), Sir Thomas Sheridan, George Kelly, Sir John MacDonald és John William O'Sullivan, aki noha Rómában papnak készült, az egyetlen a felsoroltak közül, aki valódi harctéri tapasztalatokkal bírt. 

A heteken kívül - akiket a jakobita kulturális emlékezet kiemelt a többiek közül - a felkelő főnemessel tartottak még: Duncan Buchanan, Butler abbé, Antoine Walsh, Michele Vezzozi and Duncan Cameron. 

A hajó először 1745. július 23-án érintkezett skót partokkal, amikor ideiglenesen kikötöttek Barra szigeténél a Külső-Hebridákon. Aeneas McDonald evezett ki a partra, hogy sógorával, Roderick Mcneillel találkozzon.  Ekkor vették hírét, hogy a Mull szigeti MacLeanek klánvezérét őrizetbe vették a hatóságok, ami arra engedett következtetni, hogy lelepleződtek, mielőtt a felkelés zászlót bontott volna. A társaság egy része azt javasolta a hercegnek, hogy forduljanak vissza, de BPC inkább azokra hallgatott, akik az út folytatása mellett voltak. A helyzetet bonyolította, hogy egy a környéken őrjáratozó brit hajó is feltűnt a láthatáron. 

Másnap sietve partra szálltak Eriskay nyugati partjánál, és a rossz időjárás miatt az éjszakát kénytelen voltak a legközelebbi vityillóban tölteni, melynek tulajdonosának fogalma sem volt, hogy egy Stuart herceget lát vendégül. Reggelre az is kiderült, hogy a helyi klánvezér, Sir Alexander MacDonald nem kívánt a felkelésbe belefolyni, és udvariasan jelezte, hogy inkább kössenek ki egy másik helyen a közelben. Más klánvezérek is üzentek, hogy ha a herceg nem eleve már egy sereggel érkezett, ne számítson arra, hogy Skóciában majd embereket gyűjthet. 

Így aztán az igazi partraszállásra Skócia fő szárazföldi területén 1745. július 25-én került sor Loch nan Uahmnál. 

A herceg megérkezése Skóciába már csak azért is jelentőséggel bír, mivel ezek voltak az emigrációban felnőt fiatal férfi első pillanatai a skót hazában. 

Bonnie Prince Charlie és emberei - ekkor már több skóciai csatlakozóval - végül 1745 augusztus 19-én bontottak zászlót, és ez a dátum jelöli az 1745-ös jakobita felkelés kezdetét. 

Az Outlander sorozatban hőseink Lallybrochban szereznek tudomást arról, hogy a herceg Skóciába érkezett, s nem csupán zászlót bontott, de magát Jamie-t is belekeverte a felkelésbe, épp, akkor mikor Claire-rel kezdtek a lallybrochi mindennapokba berendezkedmi. 

________________

📖 Diana Preston: Road to Culloden Moor. Bonnie Prince Charlie and '45 Rebellion. Constable and Company, 1995 

Murray Pittock: Culloden (Cùil Lodair). Oxford University Press, 2016








Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Újra két külön idősíkban (Nézőnapló: Outlander S07E03)

Van egy egészen speciális oka annak, miért is örülök, hogy épp mostanában kerül a hetedik évad vetítésre. Valamiféle bizarr midlife-crisis közepén leledzem, amelyet minden valószínűség szerint a brit közéleti panelshow Have I Got News For You 1990-s évekbeli, Angus Deayton által vezetett epizódjai katalizáltak bennem, amely egyrészt saját tinédzserkorom (avagy a 90-es évek) emlékeinek teljes újraértékelésével jár, másrészt fals nosztalgiával (hiszen saját emlékekre nehezen támaszkodhatok) fordulok a születésem ideje körüli kulturális termékek felé. (Lsd a szintén Deayton nevéhez is fűződő Radio Active rádiós skeccsshowt, amelynek pilotepizódját nem mellesleg születésem előtt 12 nappal adták le.)  Hogy Bree és Roger is 1980-ban tartózkodnak (legalább is a könyves változat szerint 1980 szeptemberében Lallybrochban laknak) teljesen beleillik abba a gondolati-hangulati világba, amelyben mostanában mindennapjaimat töltöm.¹  Roger(Richard Rankin) és Bree (Sophie Skelton) a 20. szazadi La

Búcsú az otthontól (Outlander S06E08 - I am not alone)

Következzen a rövidre szabott 6. évad fináléja. Mint ahogyan az előző epizódot,  ezt a részt is Jamie Payne rendezte.   A cold open ben egy hatvanas évekbeli amerikai hamburgerező (bocs, európai középosztálybeli polgár vagyok, nem tudom én az ilyen helyeket "étteremnek" nevezni), ahol több mint valószínű, hogy Claire és Bree ülnek (ha csak váratlanul nem hozzák vissza Geilist, haha), de csupán a kezeik és a háttérben – étlap mögé bújva - elmosódottan valami vöröses haj látszódik. Ez valami hasonló safe space játék lehet Claire fejében, mint az előző évad végén a hálaadásnapi vendégvárás.   Ám menjünk csak szépen vissza a 18. századba, ugyanis felpörögnek az események. Ott hagytuk abba, hogy Richard Brown érkezett egy fél seregnyi emberrel, hogy a Communty of Safety nevében törvény elé citálja Claire-t. Azért az a rengeteg fegyveres azt érezteti, nem lenne gond, ha nem jutnának el a bíróságig. Claire Mrs Bugot küldi el segítségért, Lizzie is elrohan valahova. Közben valaki

Skócia még várhat (Nézőnapló: Outlander S07E06)

Néha kell lennie olyan epizódnak is, amely nem sokkal tesz többet, minthogy arra emlékeztet, hogy félretéve minden elméleti okoskodást, minden filmes finnyáskodást, nyűglődést, bevalljam magamnak,  én azért mégiscsak szeretem ezt a sorozatot nézni.  Claire (Caitirona Balfe) és Ian (John Bell)  érzékeltetik Williammel, hogy ki akarnak jutni az erődből, és ki is fognak jutni onnan  Hát még akkor, ha újabb és újabb kellemes meglepetések érnek a szereplőgárdát illetően. Amikor az epizód elején William megérkezik Ticonderogába, és keresi Simon Fraser tábornokot, hogy jelentést tegyen, számomra is meglepő mértékben izgatottan várom, na ki fogja játszani a brigadérost.  És akkor tádám, Angus MacFadyen áll előttünk brit egyenruhában.  Az évadra készülődésemnek fontos mozzanata volt újra felidézni a Washington kémei sorozat történéseit, mert tudom, hogy a két alkotás – köszönhetően a történelmi tényeknek – keresztezi majd egymást. Arra azonban nem gondoltam, hogy egy ilyen erős kapocs is lesz: